Történelem

Eszteregnye történelme

Régtől lakott hely. Újkőkori lelőhelyeket találtak a Kisréti-dűlőben és a tsz-istállóknál. A középső rézkor emberének eszközeit az Árnyivölgyben és a Kisréti-dűlőben fedezte fel a régész. A Kisréti-dűlő késő rézkor és késő bronzkor leleteit is megőrizte. A római kornak emlékei megtalálhatók. Avar, és Pribina és Kocel korabeli telep maradványait is feltárták.
A település első írásos említése 1388-ból ismert (Eztregeny, Eztregnye). A név szláv eredetű, a struga=áradat szóval hozzák összefüggésbe. Még különböző alakokban is felbukkan a község neve (1412: Eszteregnyő; 1455: Eztergenew; 1512: Ezthegnije; 1919: Ezthereghnije).
1388-ban a veszprémi püspök birtoka volt, két év múlva cserélte el a Kanizsaiakkal. 1530-ban 20 negyed telket írtak össze. 1546-ban a török támadás következtében 13 porta égett le, gyakorlatilag teljesen elpusztították az oszmánok. 1557-ben a kanizsai vár majorsága, hét év múlva a kanizsai váruradalomhoz tartozó falu. Földesura Kanizsai Orsolya. 1574-ben a török ismét átjött a berken Szent Bertalan napján. Nagy rablást vittek végbe, az ellenük vonuló magyarokat mind levágták. 1597-ben a falu fele a kanizsai váruradalomhoz tartozott. Kanizsa 1600-as eleste megpecsételte Eszteregnye sorsát is. 1620-ban a király 6000 forintért Melchior Ratknak engedi.

1690-ben puszta falunak írják, a kincstár birtokolta, báró Gyöngyössy Nagy Ferenc vicegenerális vette meg. 1693-ban már 20 házat és 11,5 negyed telket írtak össze, 380 kh szántót műveltek, a jobbágycsaládok száma 16 volt. 13 zsellér is élt már itt. A lakosai lutheránus vallásúak voltak.
1717-ben az Inkeyek és Szapáryak osztozkodnak a településen. 1743-ban Szapáry István végrendeletileg a falut Bajáky Istvánnak adta. A lakosság száma tovább nőtt, 58 gazdáról és hat zsellérről tudunk. 1758-ban elzálogosították Inkey Boldizsárnak. Mária Terézia 1767-es rendelete idején 66 jobbágy, 27 házas és egy hazátlan zsellér élt itt. Két év múlva végezték el itt az első hiteles földmérést. Búzát, rozsot, zabot, hajdinát termeltek. 1770-ben 116 családról 521 leiekről és 270 adózóról tudunk.

1778-ban földesura Batthyány Ádám herceg és Inkey Balázs gróf. A lakosság száma emelkedő, 689 lett. Tudjuk, hogy németeket telepített ide Koblenzből a herceg. A népesség száma emelkedő tendenciát mutat. 1830-ban magyar nyelvű községnek írják Eszteregnyét. A termelt mezőgazdasági növények nem sokban változtak (búza, rozs, árpa, zab). Először említi a szőlőtermesztést. 1847 végén 22 1/4 úrbéres telek volt a faluban, a zsellérek száma 16 volt.
A nép forradalmi hangulatát mutatta, hogy 1848-49-ben megtagadták a szőlődézsma beszolgáltatását Homokkomárommal és Szepetnekkel együtt. 1851 -ben 880 lakosa volt a községnek. 1866-ban végrehajtották a tagosítást a faluban, a birtokviszonyok ekkor megnyugtatóan rendeződtek. A kiegyezés után erőteljes fejlődés indult meg a helységben is. Malmok is működtek itt. Emlékét két földrajzi név is őrzi. Ezek: Hosszúvölgyi-malom és Malom-erdő. A környező erdőket az 1860-as évektől vágták ki, de a falutól északra történt erdőtelepítés. A fa az anyagi kultúrára jelentős hatást gyakorolt. Szőlőhegyein (a lakosság 90%-ának volt ekkor borospincéje) sok volt a borona- és sövényfalú zsú-pos pince.
A község déli sarkában a Kisfenyős nevű szántón épületromok találhatók. A monda szerint várkastély állt itt, mely a gazdag Eszter kisasszonyé volt. A nagy erdőt ő hagyta a községre, ezért a nép hálából Eszteregnyének nevezte el a falut. E népies etimológia közismert. (A földrajzi nevek így őrzik a múltat: Kereg-vár dombgya; Kasté-lagi-dűlő.)
1867-ben körjegyzőségi székhely lett, de ez pár év múlva Sormásra került át. 1870-ben egy tűzvész leégette a falu nyugati utcasorát. A vályog, a fa, a zsupp könnyen lángra kapott, s a tűz martaléka lett. Ekkor Eszter-genye az 1023 lakosú. A lakosság egy részének jó megélhetési lehetősége a Haba-féle téglagyár. Ez az üzem jelentette az ipart.

1886-ban templomot építettek, tíz év múlva új elemi népiskolája lett a helységnek. Sőt tanítólakás és óvoda is létesült.
A XX. század fordulóján jelentős volt a háziipar. Híresek voltak a takácsok, a fonás és szövés művészete, a gerencsér és a földedénykészítő. Termékeiket Nagykanizsán árusították.
A szarvasmarha- és a sertés tenyésztése rendkívül jelentős lett. Ezt a kiemelkedő szerepét még 1930-ban is megtartotta. A lakosságból 80-an a közeli uradalmakban dolgoztak (Rigyác, Bánfa, Fülöpmajor).

1928-ban Eszteregnyét egyesítették Obor-nakkal, azóta közigazgatási egységet alkot a két község. A Fő utca településrész neve Óbornak. Lakosságát együtt számolják Esz-teregnyével. Belterülete: 14,6, míg külterülete: 1868 ha.
A “világtól elzárt'” település csodálatos környezetben létezik. Nagykanizsától északnyugatra, 14 km-re, az aprócska falu festői dombok között húzódik meg. Az ország legszebb zárt bükkösei övezik a környéket. 1277-ben említették először, amikor IV. László zalai és somogyi nemesekből álló bizottságot küldött ki, hogy az ezen a vidéken elszaporodott gonosztevőket irtsák ki. Ezek levelesítették, gonosztevőnek nyilvánították Obronaki János fia Martonost, de mivel ő az idézésre nem jelent meg, birtokát elkobozták. Károly Róbert Obronak nagy részét Vörös Bándnak, hegyesdi várnagyának adományozta, csak kis területe maradt Fű Mátyás kezén. A település nevét különbözőképpen írták (1336: Vrbonuk; 1446: Obornok; 1531: Harbonak; 1534: Garbóinak; 1543: Pwsthawrbonok). A XV. században többször cserélt gazdát először a Horváth, a Rátky, később Hosszútót és Koronthaly család birtokolja. Egyidőben 2-3 nemes lakhatta jobbágyaival. 1566-ban a török elpusztíthatta, lakatlan lehetett. 1700 után több család is igényt tartott Obornakra. Tulajdonában volt Schenken-dorf bárónak, Kanizsa kapitányának, 1717-től báró Esch Ferenc császári és királyi alezredes vette meg a pusztát. Ő telepített ide.

Az első hospesek 1722-ben jöttek Koblenzből. 1744-ben Mária Terézia a kanizsai uradalom részeként gróf Batthyány Lajosnak adományozta. Ekkor itt marhákat legeltettek, makkos erdejében pedig sertéseket hizlaltak. 1756-ban három német családot említettek. 1757-ben 9, 1771-ben 6 német család élt itt. 1783-ban egyetlen német helységként kezelte az uradalom a közeli német falvakkal együtt. Allodiális föld nem volt a határban, makkos erdejében az uradalom legeltette a sertéseket. A XVIII. század végén a környező falvakkal együtt egy Csemez nevű zsidó bérelte. Kevés volt a szántóterület, még 1857-ben is csak 67 ha. A XVIII. század közepétől a lakosság többségében magyar és római katolikus, lovat, szarvasmarhát, sertést tartottak, 30 méhkasuk is volt. 457kh-on gazdálkodtak. Megélhetést és kiegészítő jövedelmet az erdő biztosított fakitermelés, gyűjtögetés, vadá-szás révén. 1923-ig a hosszúvölgyi, azután az eszteregnyei körjegyzőséghez tartozott. Egyike volt a legkisebb zalai falvaknak, sem iparosa, sem boltja nem volt. Alig változott a település egy évszázad alatt is. 1828-ban 11, 1900-ban 14 házat írtak össze. Az 1970-es adatok a következők: 39 ház 115 lélek.
Az egyesülés után Eszteregnye területe 3454 hold volt. 1935-ben lakosainak száma 1413, emelkedő tendenciát mutatott. Mindnyájan magyarok és római katolikusok voltak. 1928-ban a községnek plébániája alakult. Nevezetes egyesületei voltak: Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Levente Egyesület és Polgári Lövész Egylet. A község határában Batthyány-Strattmann hercegnek volt nagyobb kiterjedésű birtoka. Ezenkívül a község és a Haba-örökösök rendelkeztek 25 holdat meghaladó birtokkal. Az önálló iparosok száma 11, míg a kereskedőké kettő.
Ali. világháború iszonyatos áldozatokat követelt: 40 katona és hat polgári személy pusztult el.
A föld jelentette szinte kizárólag a megélhetési lehetőséget a lakosságnak. 1945-ben végrehajtották a földosztást. 49-en kaptak birtoklevelet. 1960-ban termelőszövetkezeti község lett Eszteregnye. A tsz-ben 208 tag volt, 1965-re ez a szám 267-re emelkedett, a közös gazdaságnak Jószerencsét Tsz volt a neve. 1969-ben a szepetneki és sormási tsz-ekkel egyesült. A rendszerváltás után átalakult a gazdaság, jelenleg mint gazdaszövetkezet nyújt néhány embernek munkát.

Szociológiai jellemzők
Eszteregnye lakosságának számalakulása az általános tendenciát követte. 1949-ben 292 lakóházban 1307-en éltek. 1962-ben 1163 lakos 295 lakóházban élt. 1970-re erőteljes a csökkenés (241 ház 908 fő). Jelenleg a 287 lakásban (ebből 3 önkormányzati) 776 fő él. A községben 30 fő munkanélkülit tartanak nyilván.
1948-ban három tantermében három tanító oktatott. Az általános iskola lényeges pozitív változáson ment át 1972-ben és 1984-ben. A körzeti iskola fogadta Óbornak gyermekeit és Rigyác felső tagozatosait. A legkisebbek részére óvoda áll rendelkezésre. 1963 óta van kultúrotthona a helységnek, van könyvtára is. A falu többsége római katolikus lakos.
A településen 1971-ben épült az orvoslakás. Csecsemőgondozó is létesült a községben. A körzeti orvosi hálózat átalakult háziorvosivá. Eszteregnye látja el Rigyác egészségügyi ellátását is. Sor került az orvosi rendelő és a hozzátartozó szolgálati lakás felújítására is.
A helyi sportegyesület 1974-ben alakult, napjainkban az önkormányzat támogatásával működik. A lövészszakosztály 1991-ben jött létre. Sportpálya elégíti ki a mozgási igényeket. Sportöltözőt is építettek a létesítmény mellé.
Eszteregnyének 1929-től van kövezett útja. Jelenleg valamennyi útja portalaní-tott. 1957-től autóbusz-közlekedése biztosított a településnek. 1959-ben vezették be a villanyt. A lakások 97%-a vezetékes ivóvízzel ellátott. (1994-ben történt a teljes bevezetés. 1995-re megvalósult a vezetékes ivóvízhálózat kiépítése Obor-nakon is.) 1990-91 -ben valóra vált a gázprogram, a lakások 97%-ában van gáz. A családok 50%-a rendelkezik telefonnal. A községben megoldott a kommunális szilárd és folyékony hulladék gyűjtése, szakszerű elszállítása és elhelyezése.
A településen 5 egyéni vállalkozót tartanak nyilván. 1967-ben 210 fő járt el a faluból dolgozni, Nagykanizsára. Jelenleg is itt dolgoznak a legtöbben, de jónéhányuknak a rendszerváltás után új munkalehetőséget kellett keresni.
A község jelentős műemlék jellegű épülete az 1870-ben épült római katolikus templom. Az általános iskola udvarán 1848-49-es kopjafa, a templomkertben I. és II. világháborús emlékmű.
A községben jelenleg még kiaknázatlan az idegenforgalmi lehetőség: a csodálatos szőlőhegy, a hegyet körülvevő erdő, a lefojtott melegvízforrás. A falunak egy szállodája van. A település északi részének erdeiben vezet a Rockenbauer Pál emléktúra útvonala, mely az országos kék túra útvonalának is része. Az úton keleti irányba haladva Homokkomáromba jutunk, míg nyugat felé Valkonyára. A másik turista útvonal a sárga jelzés, amelyen Sormás vagy Bucsuta falvakba juthatunk.
Az önkormányzat az 1996-2000-es időszakra tartalmas fejlesztési tervet dolgozott ki. Lakótelkeket akarnak értékesíteni, járdát és ravatalozót építenek. A legnagyobb vállalkozás az obornaki melegvíz megfelelő hasznosítása lehetne. 1952-ben olajkutatás alkalmával Óbornak mellett 98 C-os igen bővizű hővíz tört fel, amely kiváló gyógyvíz jód, bróm, ásványi sók tartalma miatt. A hőforrás festői környezetben erdők között a szőlőhegy lábánál van, távolsága Nagykanizsától csupán 9 km. Könnyen kiépíthető úton jól megközelíthető lesz. Környezete erősen dombos, egyik oldalról 25 holdas akácos szegélyezi.
A lehetőség mellett ott a jelen is. Csodálatos erdeinek fő büszkesége a szarvas. Vaddisznó, őz, róka is nagy számban található a területen. Az obornaki vadászház kellemes pihenést biztosít.

Vélemény, hozzászólás?